Dúl a háború, lángolnak a tankerek, a piac lassan, de biztosan téli hangulatba kerül – mindemellett arról viszonylag kevés szó esik, hogy miként lesz a kőolajból benzin és gázolaj, illetve millió féle egyéb termék.
A kőolaj nem csak az autósoknak fontos termék – de például fertőtleníteni sem lehetne nélküle. Emellett gyártanak belőle polietilént (PE), polipropilént (PP), az átlagéletben leginkább PVC-ként emlegetett „műpadlót", ötven forintos PET-palackot és szintetikus kaucsukot is. Utóbbi a gumiabroncsok alapvető összetevője, olyannyira, hogy kerék nélkül egyetlen autót sem lehetne eladni – vagy ha mégis, akkor jelentős árleszállítással, aminek egyetlen nagyvállalat sem tudna szívből és igazán örülni. A fentieken túl aztán felírható a listára az utak reparálása és készítése, valamint az építőipar is, lévén ezekhez a bitumen és a különféle szigetelőanyagok épp annyira kellenek mint az ételbe a só.
Kőolajból születnek a motorolajok, kenőzsírok és a tisztítószerek, valamint a mindennapi és kozmetikai cikkek, úgy mint a paraffin (melyet az iskolákban a gyerekek is használnak zsírkréta formájában), vazelin, aszfalt, sőt bizonyos kozmetikai alapanyagok. Mint a fenti lista is érzékelteti, a fekete arany léte vagy hiánya sokkal messzebb vezet, mint a sima közlekedés, tankolás, szépségápolás, vagy italozás. Hiszen minden olyan gyárnak, ahol a belőle készült termékekkel dolgoznak, akadnak beszállítói. S ha a forrás egy-egy szoros lezárása vagy ilyen-olyan háborúk nyomán akadozik, akkor nem csak a benzinkutaknál lesz káosz, hanem olyan üzletágakban is, amit első körben nem is gondolna az ember.
Ha kilyukad az autó kereke, akkor csak roppant drágán és kellő összeköttetések révén lehet pótolni a gépkocsi létfontosságú alkatrészét. De említhetnénk a sima sebbenzint, melynek hiánya már egy szimpla zúzódás esetén fájó lenne.
A kőolajból finomítási és átalakítási folyamatokkal, szakkifejezéssel élve frakcionált desztillációval és krakkolással állítják elő a leginkább közismert benzint. Első körben kiveszik belőle a vizet és a sót, majd a nyersolajat csőkemencében 350-400 °C-ra hevítik, s az így nyert anyagot egy magas lepárlóoszlopba, az úgynevezett frakcionáló toronyba vezetik, ahol is a különböző forráspontú anyagok eltérő magasságaiban csapódnak le.
Felülre kerülnek az illékony gázok, az oszlop felső harmadán nyerhető ki a benzin, a légiközlekedésben bevetett kerozin és gázolaj valahol középen bukkan elő, majd legalul a fűtőolaj és a bitumen nyerhető ki. A természetes lepárlással kapott benzinmennyiség tízből kilencszer nem elégíti ki a magas igényeket, ezért a például gázolajat magas hőmérsékleten, nyomáson és külön beadott katalizátorok segítségével benzinné „törik" szét. Az így nyert folyadékot utána kéntelenítik és adalékokkal látják el azért, hogy megfeleljen a motorok által támasztott rendkívül szigorú követelményeknek.
Egyébként egyetlen hordó, azaz durván 159 literes kőolajból a finomítási eljárástól függően átlagosan 72–76 liter benzin állítható elő. Ez a kihozatal nagyjából 45 százalékos hatékonyságnak felel meg.
